A kitoloncolásra várva… // Waiting for deportation…

(Please scroll down for the English version)

… avagy a kérdés: sikerül-e meghosszabbítanom a vízumomat, ami január 22-én jár le? Igen, február végéig elvileg maradok Delhiben a jó hosszú magyarországi karácsonyi szünet után.

Elvileg interneten be lehet nyújtani a szükséges papírokat a vízumhosszabbításhoz és utána az ember kap egy időpontot, amikor be kell mutatni az igazi másolatokat is. A probléma egyelőre az, hogy a rendszer olyan kötelező dokumentumokat is kér, amik nekem nincsenek vagy nem is szükségesek. Amíg ezek nincsenek meg, addig viszont nem ad a rendszer időpontot.

De nem baj, megoldódik majd ez is. Ha nem, a kitoloncolás lenne a legkisebb büntetés, csak ne kelljen fizetnem és/vagy az indiai büntetésvégrehajtás vendégszeretét élveznem.

Pestről Emirates-szel jöttem dubaji átszállással, és bevallom, magas elvárásokat támasztottam a légitársasággal szemben, amik nem igazán teljesültek. Kezdjük ott, hogy ugyan a nagy csomag 30 kiló lehet, ami tök jó, de a kézi poggyász csak 7, és nem lehet külön laptop táskát vinni.

Semmi gond végülis, ezt kelet-európai módszerrel sikerült megoldanunk (értsd: nem vallottam be, hogy laptop táskám is van, és a kézi lemérése után beletuszkoltuk, amivel valószínűleg a 7 kiló duplája lett).

A másik, hogy a széles film- és zeneválaszték a repülőn csatornákra van lebontva és nem úgy van, hogy az ember azzal a kis távirányítóval azt néz és akkor amit akar, legalábbis ha jól értelmeztem a guide-ot. Ez elég fura és szar szerintem.

A fedélzeti kiszolgálás jó volt, de nem volt különlegesebb mint más nagyobb légitársaságoknál szerintem.

Még Pesten megkaptam a Dubaj-Delhi beszállókártyámat, de helyjegy jelzés nélkül, és azt mondták, hogy majd Dubajban kapok másik beszállókártyát. Ezt sikerült is elintéznem amikor az átszállási pultnál kikértem a kajajegyet (amit a több mint 4 órát várakozó utasok kapnak).

Akkor még nem sejtettem, de nagyon szerencsésen alakult a dolog, olyannyira, hogy megbocsájtok az Emirates-nek a fenti “problémák” miatt. Ugyanis a business class-ra ültettek, ahol egyébként nem volt jobb a kiszolgálás mint a turista osztályon, de az hogy el lehetett feküdni, mindent megér. És itt már lehet akármilyen zenét és filmet nézni/hallgatni, akkor amikor éppen olyan kedve van az embernek. És nagyobb képernyőn. Kár, hogy ez volt a rövidebb része az útnak, és hogy csak indiai jellegű reggeli volt, vagyis rántotta, de valami indiai cuccal, úgyhogy nem is ettem meg.

Az előző 3 hónap után egyszerűen képtelen vagyok már indiai kaját enni, csak még nem tudom, hogy akkor mit fogok helyette. Az egyetlen európai kaja ami itt fellelhető, az az olasz, és nagyrésze annak is olyan fűszeres, hogy az nem is olasz kaja, csak annak hazudják és fizikai fájdalmat jelent megenni. És nem ehetek minden nap olaszt sem.

A dubaji 6 órás várakozásom hosszú és unalmas volt. Habár mindenki oda van a shoppingolási lehetőségekért ezen a reptéren, ez engem nem érdekel. Az viszont sokkal jobban, hogy nem voltak konnektoros laptop állomások és elég hely ahol le tudtam volna dőlni. Vagy csak nem találtam ezeket.

A repülőn már ki kellett tölteni valami ebola-szűrő tesztet és érekzéskor minket először áttereltek egy olyan sorba, ahol megnézték ezt a papírt. Hőkamera is volt, de szerencsére nem szúrták ki, hogy én lázas vagyok, na nem az ebola miatt, csak megfázás. Az útlevél ellenőrzésnél nem kellett sokat várnom szerencsére.

Ebolás vagy? // Are you infected with ebola?

Most már rutinosan pre-paid taxival jöttem haza. Fizetéskor rögtön odaugrott két ember, hogy berakja az autóba a cuccom, persze borravalóért. Pár percet várakoztattak miután beültem, majd kitalálták, hogy üljek át a mögöttünk lévőbe, mert abban még volt egy hely (értelemszerűen a jobb helykihasználásra mentek). A taxis amúgy valamiért egy hatalmas körben hozott haza, dupla annyi idő alatt, mint amennyi normál esetben lenne (persze magával cseszett ki, mert mint a pre-paid is utal rá, az utat én már előre kifizettem). A végén csak 10 rúpia borravalót adtam neki, amiért pampogott is, de faképnél hagytam (sőt, nem is akartam adni neki, de rákérdezett, amikor szedte ki a csomagjaimat, hogy megkapja-e  a borravalóját – és nem akartam harcolni 10 rúpiáért több mint 10 órás utazás után).

A szobám már készen állt, csak most valami másik radiátor volt itt, ami mint kiderült, sokkal gyengébb az előzőnél, úgyhogy reggel visszakértem azt a régit, és most este meg is kaptam. Vége a fagyoskodásnak és az éjjeli hangulatfénynek :D.

Világító fűtőtest // Heater with lighting

---

 

 

… or the question is: will I manage to extend my visa that expires on 22nd Jan? Yes, after the long winter holiday in Hungary, I came back to Delhi until the end of Febr.

Theoretically, the documents required for the visa extension can be submitted online and then an appointment is allocated, when the original copies have to be shown. The problem for now is that the system demands such mandatory documents that I do not have or do not need. However, an appointment is only allocated when all these documents are uploaded.

But no problem, will sort this out too. If not, deportation would be the least punishment, I just don’t want to pay a fine and/or enjoy the hospitality ofan Indian penitentiary institution.

I flew with Emirates from Budapest via Dubai, and I admit, I had high expectations of this airline, which were not really met. Starting with the 1 piece and 7kg restriction on the hand baggage (which excluded the possibility to have a separate laptop bag), the checked-in luggage could be 30kg though, which was good.

No worries after all, sorted this out as well (i.e. didn’t admit having a laptop bag, and after having got the handbaggage measured, we squeezed the laptop bag into it, increasing its weight probably to the double of the allowed).

The other thing was that the wide range of films and music were sorted into channels, which meant that with the remote control I couldn’t select what and when I wanted to watch or listen to, could only skip between the channels, at least if I understood the guide correctly. This is quite weird and shit I think.

The onboard service was nice, but not more special than with other bigger airlines I think.

At Budapest, I also received my Dubai-Delhi boarding pass, but without a seat allocation, and I was told that I would get a new boarding pass in Dubai. Managed to sort it out when I redeemed the meal voucher (which was given to passengers waiting for more than 4 hours in transit).

At that point, I didn’t realise, but it was a very lucky seat allocation, so much that I forgive Emirates for the above “problems”. Turned out, I got a seat on business class, where by the way, the service wasn’t better than on economy class, but the fact that I could lean back and lie down was is priceless. And here any film or music could be selected at anytime I wanted. And on a bigger screen. Pity that this leg was the shorter one of the journey, and that only some Indian breakfast was offered, better said, omelette, but with some Indian stuff, so I didn’t actually eat it.

After the previos 3 months, I simply can’t eat Indian food anymore, I just don’t know yet what I will eat instead. The only European food that can be found here is Italian, and most of that is also so spicy, that it is actually not Italian, it just pretends to be that and eating it means physical pain. And I can’t eat Italian every day either.

The 6-hour transit in Dubai was long and boring. Although everybody is praising this airport for its shopping facilities, I don’t care about that. I care much more about the fact that there were no laptop stations with plugs and enough space where I could have lie done for a bit. Or I just didn’t find these.

Already onboard, we had to fill in an ebola-screening form and upon arrival, we were directed to a separate queue, where this form was reviewed. There was a thermal camera there as well, but luckily they didn’t spot me being with high temperature … not due to ebola of course, just a cold. I didn’t have to wait a lot a the passport control luckily.

This time, with more experience, I took the pre-paid taxi home. Upon payment, two men just popped there to put my suitcases in the trunk, for tip of course. They made me wait a couple of minutes after I sat in, then they told me to get into the taxi behind us, because there was an empty seat in that one (obviously they were trying to use space wisely). The driver, for some reason, took a big circle to my home, double the time as usual (but he screwed with himself, because as the term pre-paid refers to it, I had already paid for the journey). I gave him a 10-rupee tip, about which he was complaining, but I simply left him there standing (in fact, I didn’t want to give any tip, but he asked when getting out my suitcases if he would get his tip – and I couldn’t put up a fight for 10 rupees after travelling more than 10 hours).

My room was ready, but this time there was another heater provided, which, as it turned out, much weaker than the previous one, so in the morning I asked for the previous one, and got it back this evening. It’s the end of feeling cold and the night-time “romantic” lighting.